Ha már valaki átrágja magát a szakirodalmon, megismerkedik a tünetekkel, felmerülhet benne a kérdés: jó, de mégis hogyan jelentkezik ez a hétköznapokban? Mert a tünetek sokszor nagyon általánosak, és nem is tűnnek olyan "komoly" dolognak - igazából két pofonnal meg egy kis odafigyeléssel le lehet győzni ezeket (nem).

Szeretném leszögezni, hogy ez egy rendkívül szubjektív bejegyzés. Ezek a tünetek az enyémek. Mindenkinél máshogy jelentkezhet az ADHD, vannak típusok és jellegzetes problémák, de nagyon sok múlik a környezeten, az életkoron, az egyén személyiségén és képességein, megküzdési technikáin, tapasztalatain. Lehet, hogy egy másik ADHD-s semmilyen hasonló tünetet nem vesz észre magán, más jellemzőket viszont hiányol, ez azonban nem az én slendriánságom miatt van, hanem azért, mert nem tapasztaltam meg az ADHD minden tünetét. Szintén nagyon változatos lehet a tünetek súlyossága.

A másik figyelmeztetés: bár nagyon úgy tűnhet, hogy ezek a tünetek viccesek, szórakoztatóak, és csak én látom őket problémának (mert jó dolgomban nem tudom, mit csináljak), ezek tényleg megnehezítik az életet. Nemcsak az enyémet, sajnos, hanem a családomét is. És nekem tényleg minden nap meg kell küzdenem ezekkel a dolgokkal. A tüneteim következményei gyakran pénzben, energiában, emberi kapcsolatokban mérhetőek. Pontosan látom, tudom, érzékelem, hogy mi minden lehetne más, ha nem lennék ADHD-s, és az, hogy egy rajtam kívül álló dolog ennyire bénítólag hat rám, időnként rettenetesen nehéz. Nekem ez nem jó, sokszor szégyellem magam a tetteimért, és egyáltalán nem vagyok büszke. 

Azt is megkérdezhetik (joggal), hogy ha ennyire szar nekem, miért nem teszek ellene. A válasz roppant egyszerű (ha kihagyjuk a terápiát, gyógyszereket, módszereket, étrendet, vitaminokat és egyebeket): mert nem tudok. Nekem nem annyi a dolog, hogy felállok, megrázom magam és kész, megszabadultam a problémáktól. Nekem nem elég az a tanács, hogy "vegyél egy noteszt és akkor majd nem felejtesz el semmit". Nekem naponta meg kell küzdenem, tulajdonképpen a saját agyammal, és néha igenis vesztésre állok. És igen, próbáltam máshogy, vettem noteszt és olvastam motivációs idézeteket. Csak ezek nem feltétlenül jelentenek nekem megoldást. 

Végezetül még egy apróság: szerencsére ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap ülök egy sötét sarokban a lépcső alatt és nyüszögve szenvedek. Alapvetően elég jó elfunkcionálgatok, csak néhány ember tudja rólam, hogy ADHD-s vagyok (nem szoktam reklámozni, mert felesleges), és sokszor képes vagyok arra, hogy ideig-óráig összekapjam magam, de pontosan tudom, hogy sokkal többet is ki lehetne hozni az életemből és az, hogy nem sikerül, dühít. Azt is tudom, hogy nekem sokkal több külső segítségre (nem feltétlenül más emberekre) van szükségem olyan hétköznapi feladatok elvégzéséhez is, amelyek a nem ADHD-sok számára minimális problémát jelentenek.

Tök jó lenne, ha elég lenne egy noteszba felírnom mindent, és egycsapásra megoldódna az életem

És akkor a lényeg...

• kevés dolog van, ami annyira képes lekötni, hogy közben nem igénylek más stimulust. A figyelmem ezért állandóan megosztott, "széttöredezett", folyamatosan multitaskingolok, ami sokkal nehezebbé teszi a feladatok hatékony elvégzését és a kelleténél több időbe is telik a munka. Én vagyok az, akinél mindig megy valami a háttérben (most is az X-aktákat nézem párhuazmosan az írással) és 8-10-12 tab van megnyitva az internetes böngészőben. 
• könnyen el is terelődik a figyelmem, gondjaim vannak a koncentrációval. Sok ADHD-snál ez általában valamilyen külső hatásra következik be (pl. egy pillanatra kinéz az osztályterem ablakán, meglát egy kutyát, és ez annyira érdekes a számára, hogy képtelen lesz a továbbiakban odafigyelni arra, amit a tanár mond), nálam viszont gyakran az állandóan kavargó gondolataim jelentenek problémát. Vagyis, hiába próbálok meg valamire koncentrálni, eszembe jut valami ellenállhatatlanul érdekes, és azonnali késztetést érzek arra, hogy megcsináljam, utánanézzek, megkeressem stb.
• hamar megunok dolgokat, nem vagyok kitartó, türelmetlen vagyok, azonnali megerősítéseket és visszajelzéseket igénylek, az érdeklődésem is csapongó (éppen ezért nincs igazi hobbim, mert mindegyikbe belekapok, és  
• feledékenység... annak ellenére, hogy rendkívül jó memóriám van, könnyen elfelejtek dolgokat. Ez ellentmondásnak tűnhet. Valójában arról van szó, hogy információkat, érdekességeket, élményeket könnyen megjegyzek, viszont olyan feladatokat, amelyeket kevésbé tartok érdekesnek, elfelejtek, vagy hiába emlékszem rá, hogy meg kell valamit csinálnom, egyszerűen nem tudom megtenni. Ennek elég súlyos következményei voltak már, a villany kikapcsolásától (mert nem fizettem be a csekket), egy jókora adag mosott ruha kidobásáig (mert nem tergettem ki és megpenészedett).  
• rendetlen vagyok, nem találok fontos iratokat, nem tudom, hova raktam le a kulcsomat, folyton minden szirszarral tele van a táskám és a kocsim. Állandóan keresek valamit, amire szükségem van - ez egy kisgyermek mellett különösen praktikus -, és ennek következményeként nehézkesen indulok el, sokszor kések, rengeteg plusz energiát, időt, pénzt vesz el, hogy az "elvesztett" dolgokat pótoljam. Minden évben rettegek az adóbevallási időszaktól, mert mindig elkavarom a különböző igazolásokat, és mindig újra el kell mennem ide-oda, hogy beszerezzem ezeket
• rendkívül rossz az időérzékem, nem tudom felmérni, hogy egy-egy feladat mennyi időt vesz igénybe (és az elkalandozó figyelemnek köszönhetően még rosszabb a helyzet), nehezemre esik beosztani az időmet
• nagyon, nagyon rosszul bánok a pénzzel. Szinte képtelen vagyok megtervezni vagy követni a kiadásokat és a bevételeket, és ha sikerül is költségvetést csinálnom, nem tudom magam tartani ehhez. Nehezen tudom meghatározni, hogy mi a fontos kiadás és mi nem, nem tudok spórolni, előre tervezni. Ez sajnos akkor is úgy volt, amikor nem volt pénzem. 
• iszonyatosan halogatós vagyok, van egy sor feladat, amelyeknek az elvégzésére nagyon, nagyon nehezen szánom rá magamat. Ráadásul ezek nemcsak olyan feladatok, amelyeket nem szeretek, unalmasnak vagy idegesítőnek tartok, hanem olyanok is, amelyeket tulajdonképpen szívesen csinálok, amelyek sokat jelentenek vagy amelyeknek nagy hatása van az életemre
• nehezen tartok fenn barátságokat. Nem azért mert egy bunkó állat vagyok, nem is azért, mert nem érdekel a másik (éppen ellenkezőleg, a legtöbbször nagyon is érdekel), hanem mert folyamatosan halogatom a kapcsolatfelvételt, egészen odáig, hogy az egyszerűen elsikkad
• rendszertelenül élek, rossz alvó vagyok, gyakran ébredek fel éjjel és akkor 2-3 órán keresztül nem is tudok visszaaludni 
• (egészen biztos van még, de egyelőre ezek jutottak eszembe és ezeket tartom a legjellemzőbbnek)

Megnyugtató módon, a hagyományos értelemben vett hiperaktivitás nem jellemző rám. Nem ugrálok össze vissza, a matatás is kevésbé van jelen, képes vagyok követni a beszélgetéseket, nem hadarok és nem csapongok a témák között (pontosabban, csak olyanokkal, akikről tudom, hogy képesek követni), nem vagyok agresszív, nincsenek dührohamaim. Nem jellemző rám a munkahelyek váltogatása sem.