Egy korábbi bejegyzésben már összeállítottam egy listát azokról a képességekről, amelyeket jó lett volna már gyerekként megtanulni, mert biztosan könnyebbé tették volna az életemet. De a "lelkizős" dolgok mellett van néhány olyan gyakorlatias, praktikus dolog, amit szintén jó lett volna…

Amikor egy felnőttet ADHD-val diagnosztizálnak, általában először hatalmas megkönnyebbülést érez, hiszen kap valami magyarázatot arra, miért nem megy neki annyira simán egy-egy feladat, mint másoknak. A következő érzések között azonban ott lehet a félelem is: mit fognak szólni mások? hogyan mondjam…

Amikor szóba kerül az ADHD, általában háromféle reakcióval szoktam találkozni. Vagy rávágja az illető, hogy hát ő is ADHD-s, mert a múltkor is elfelejtett tejet venni; vagy közli, hogy minden fejben dől el, és írjam fel a dolgokat, nehogy elfelejtsem őket; vagy hümmög egy sort,…

A hatékonyság általában csak elhatározás kérdése, meg egy jól működő, bevált rendszeré. Az ADHD-soknak (magamat is beleértve) egyik sincs, és így aztán a hatékonyság is csorbul. Ami megint csak egy sor negatív érzéssel jár együtt: nem vagyok képes semmire, miért nem tudom megcsinálni... A…

ADHD-s felnőttként a legbosszantóbb dolgok egyike, amikor valakinek őszintén beszélünk erről a zavarról, és nagyjából azt kapjuk vissza válaszként, hogy "ez mindenkinél így van, én is elfelejtem befizetni a csekket és én is kiabálok az autóban". Vagyis, a mi problémánk nem is…

Ha már valaki átrágja magát a szakirodalmon, megismerkedik a tünetekkel, felmerülhet benne a kérdés: jó, de mégis hogyan jelentkezik ez a hétköznapokban? Mert a tünetek sokszor nagyon általánosak, és nem is tűnnek olyan "komoly" dolognak - igazából két pofonnal meg egy kis odafigyeléssel le lehet…

Az ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar rendkívül sokszínű neurobiológiai eltérés, sokféle formában jelentkezhet. A legtöbben a tipikus ADHD-st iskolás fiúként képzelik el, aki állandóan mozgásban van, képtelen megülni a fenekén, folyton rosszalkodik, visszabeszél, több tárgyból is…