Elképesztő sebességgel hódította meg a világot a fidget spinner nevű pörgettyűzős játék, amit nagyon gyakran kifejezetten ADHD-soknak ajánlanak, mert segítheti a koncentrációt. Mi van azokkal a hiperaktív-figyelemzavaros felnőttekkel, akik nem lelkesednek ezért a kütyüért, mégis úgy érzik, szükségük van a "matatásra".

Az ADHD egyik legfőbb tünetének az állandó mozgolódást, fészkelődést tartják. Lehet, hogy egy ADHD-s tényleg nem tud öt percen keresztül nyugodtan ülni, fel kell állnia és mászkálnia kell, de ez az állandó mozgásigény sokkal "kisebb" méretekben is jelentkezhet, vagyis csak a kezét kell lefoglalni az ADHD-snak ahhoz, hogy javítson a koncentrációján. Egy nem ADHD-snak ez nemcsak érthetetlen lehet, de kifejezetten idegesítő is - különösen egy olyan környezetben, például egy iskolában, ahol azt várják el, hogy szépen, nyugodtan, csendben üljön valaki a helyén, és ne zavarja a többieket. Pedig az ADHD-sok számára a matatás, babrálás szinte nélkülözhetetlen a figyelemhez, ezt több kutatás is alátámasztotta. A matatással (illetve bármilyen fizikai tevékenységgel) ugyanis nő az olyan neurotranszmitterek szintje az agyban, amelyek a koncentráláshoz, a fókuszált és kitartó figyelemhez kellenek - és éppen ezek a neurotranszmitterek azok, melyekből egy ADHD-s agyában általában nincs elegendő. Meg kell jegyeznem, hogy nemcsak a mozgás, mozgolódás válthatja ki ezt a pozitív hatást, hanem minden olyan dolog, ami más érzékszerveket is "bevon" a munkába: a zenehallgatás esetében például a zenére kevésbé kell figyelni, mint mondjuk az előttünk lévő tankönyvre, de mégis legfoglalja valamilyen szinten az agyunkat, így jobban lehet az olvasásra koncentrálni. 

Egyébként, bizonyos mértékű matatás mindenkire jellemző (lásd az összefirkált jegyzetlapokat egy-egy hosszúra nyúlt értekezlet után), de egy nem ADHD-s embernél a matatás nem feltétele a figyelem fókuszálásának, míg egy-egy ADHD-s sokszor valóban csak akkor tud figyelni, ha közben lefoglalhatja a kezeit és/vagy mozoghat.

Én nem tartozom a hiperaktív ADHD-sok közé, vagyis nem jellemző rám az állandó mozgékonyság. Amikor ezt az írást terveztem, komolyan el kellett gondolkodnom azon, szoktam-e matatni. Először úgy gondoltam, hogy egyáltalán nem, de aztán rájöttem, hogy ez tulajdonképpen annak köszönhető, hogy a munkám legnagyobb részét a gépelés tölti ki, vagyis, a billentyűzet lefoglalja a kezeimet. De aztán kicsit megfigyeltem magam néhány napig, és kiderült, hogy ha nem is a "klasszikus" matatók közé tartozik, azért mégiscsak jól esik, ha valami mást is csinálhatok, például olvasás vagy filmnézés közben. Például nagyon szeretem a különböző érdekes textúrákat, ezért gyakran végigsimítom a kislányom puha takaróját, vagy a lágyabb zsákvászonból készült párnahuzatot - ez így leírva jó idiótán hangzik, de biztosíthatok mindenkit, hogy a legtöbbször nem észrevehető dologról van szó, és nem csinálom ezt megszállottan. Rájöttem arra is, hogy miért nem hordok ékszert: mert állandóan leveszem, felveszem, csavargatom, piszkálgatom. Van olyan felnőtt ADHD-s, aki a ceruza végét rágcsálja, a tollát kapcsolgatja ki-be, pénzérmét pörget az ujjai között, a haját csavargatja, rágózik stb. 

Itt jön a képbe ez a bizonyos fidget spinner, amiről lehet jót is meg rosszat is hallani, időnként még egészen elképesztő összeesküvéselméletekbe is bele lehet futni, például hogy ezek a kis játékszerek sátánista üzeneteket hordoznak, és ezekkel próbálják a szegény, jóravaló gyermekeket elcsábítani az Igaz Útról. Úgy gondolom, hogy ez tényleg csak egy trendi játék, viszonylag olcsó, könnyen beszerezhető, és kb. bárki megtanulhatja a "használatát". Annak idején ilyen volt a Tamagocsi is. A nem ADHD-sok esetében, legyen szó gyerekről, tinédzserről, vagy felnőttről lehet, hogy segíti a stresszoldást vagy a koncentrálást, de az is előfordulhat, hogy éppen az ellenkező hatást váltja ki, vagyis eltereli a figyelmet és rontja a teljesítményt.

Bár elképzelni sem tudom, milyen hatással lehet egy munkahelyi környezetre, ha valaki fidget spinnerrel a kezében megy be a meetingekre, de az ADHD-s felnőttek is nyugodtan kipróbálhatják - például azért is, mert általában vonzó a számukra az újdonság. Lehet, hogy valaki éppen ebben találja majd meg a "tökéletes" társat a munkájához vagy a tanuláshoz, de egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy rövid időn belül mindenki megunja, és néhány év múlva ugyanúgy halomban állnak a polcokon a porosodó pörgettyűk, mint mondjuk a Szürke ötven árnyalata című könyv az antikváriumokban. 

Mi van azokkal, akiknek nem tetszik a fidget spinner, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket vagy csak egyszerűen hamar megunják? A legtöbb ADHD-s rendkívül kreatív, ha a keze lefoglalásáról van szó, csak időnként ezek a módszerek nem feltétlenül megfelelőek. Az "ideális" matató eszköz kicsi (zsebben, tenyérben elfér), ennek köszönhetően hordozható, bárhová magunkkal vihetjük, és csendes, vagyis nem zavarjuk vele a többieket. Mi mindennel lehet még matatni, anélkül, hogy másokat halálra idegesítenénk? Íme, néhány tipp.

• a fidget spinnert néhány évvel megelőzte, és bár a felhajtás kisebb volt körülötte, a fidget cube (matatókocka) gyakran tökéletes az ADHD-s felnőtteknek, mert sokféle különböző "tevékenységet" tesz lehetővé, az apró kerekek pörgetésétől a kapcsolók fel-le kapcsolgatásáig
• vannak kifejezetten matatáshoz tervezett ékszerek, például olyan gyűrűk, amelyeknek egy vagy több része forgatható, de egy sima, nagyobb gyöngyökből álló füzér, karkötő is segíthet lefoglalni a kezet. Nőknek még extra klassz ajándék is lehet egy charmokból álló karkötő.
• kisméretű bolondrugó
• stresszlabda vagy liszttel, rizzsel töltött (és jó alaposan lezárt) lufi
• okosgyurma
• gyúrható radír
• mágneses építőjáték (személyes kedvencem, eredetileg a gyereknek vettem, de nagyon jól elvagyok vele én is)
• "szőrös", nyomorgatható gumilabda
• hajlítgatható ceruza
• színes gemkapcsok
• néhány darab legó