Ha valaki átrágta magát a hivatalos leíráson és esetleg az én tüneteimről is olvasott, vagy hallott még az ADHD-ról információkat itt-ott, érdekes kép alakulhat ki benne az ADHD-sokról. Úgy képzelheti el őket, mint őrjöngő, habzó szájjal és vörös fejjel üvöltöző, szociális kapcsolatokra alkalmatlan…

ADHD-s felnőttként a legbosszantóbb dolgok egyike, amikor valakinek őszintén beszélünk erről a zavarról, és nagyjából azt kapjuk vissza válaszként, hogy "ez mindenkinél így van, én is elfelejtem befizetni a csekket és én is kiabálok az autóban". Vagyis, a mi problémánk nem is…

Ha már valaki átrágja magát a szakirodalmon, megismerkedik a tünetekkel, felmerülhet benne a kérdés: jó, de mégis hogyan jelentkezik ez a hétköznapokban? Mert a tünetek sokszor nagyon általánosak, és nem is tűnnek olyan "komoly" dolognak - igazából két pofonnal meg egy kis odafigyeléssel le lehet…

Az ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar rendkívül sokszínű neurobiológiai eltérés, sokféle formában jelentkezhet. A legtöbben a tipikus ADHD-st iskolás fiúként képzelik el, aki állandóan mozgásban van, képtelen megülni a fenekén, folyton rosszalkodik, visszabeszél, több tárgyból is…