Jó sokat hallani, olvasni (nálam is), hogy milyen tünetei vannak az ADHD-nak. Hogy az ADHD-s felnőtt figyelmetlen, szétszórt, rendetlen, nehezen találja a helyét, nehezen motiválható, impulzív és nincs önkontrollja... azonban, mint mindennek, az ADHD-nak is van pozitív oldala. Vagyis, nekünk, ADHD-soknak egy sor olyan tulajdonságunk van, amelyeket az előnyünkre tudunk fordítani, a munkában és a magánéletben egyaránt.
Az első és a legfontosabb (talán legkülönlegesebb) ilyen dolog az úgynevezett hiperfókusz. A hiperfókusz során az ADHD-sok az őket nagyon érdeklő, foglalkoztató témába teljesen képesek elmerülni, és hosszú órákon, akár napokon keresztül dolgoznak rajta. Ilyenkor szinte lehetetlen kizökkenteni őket a munkából, gyakran elfeledkeznek a testi szükségletekről (az alvás, evés, fürdés felesleges luxusnak tűnik), és minden idegszálukkal az előttük álló problémára koncentrálnak.
Rendkívül sok dolog érdekli őket, mindig készek valami új dolgot tanulni
Természetesen, a jó tulajdonságok sem azonos mértékben jellemzőek mindenkire (hiszen a tünetek is eltérnek), nagyon sokat számít a környezet, a neveltetés és persze az, hogy mennyit dolgozik saját magán az illető. Minél hatékonyabban képes ugyanis valaki elfogadni a gyengeségeit, feldolgozni az őt érő rossz élményeket, annál jobban előtérbe kerülhetnek a pozitív vonások, és annál hatékonyabban lehet képes az ADHD-s ki- és felhasználni ezeket. Milyenek tehát az ADHD-s emberek, ha bepillantunk a figyelmetlenség és hiperaktivitás függönye mögé?
- rugalmasak és könnyen igazodnak új helyzetekhez, könnyen illeszkednek be új társaságba
- barátságosak, nyíltak, szellemesek, könnyedek, gyakran nagyszerű humorral (ráadásul arra is képesek, hogy saját magukon nevessenek)
- nagylelkűek, odaadóak, hajlamosak mások érdekeit a sajátjaik elé helyezni, segítőkészek, bármikor szívesen nyújtanak másoknak fizikai, lelki, szellemi (akár anyagi) támaszt
- toleránsak és elfogadóak másokkal szemben
- kielégíthetetlen kíváncsiság, érdeklődés és tanulni-tudni vágyás jellemzi őket (ám ez főleg azokra a témákra igaz, amelyet ők "találnak" meg maguknak, a tudás jobban motiválhatja őket, mint a megszerezhető érdemjegyek)
- kreatívak és nagyszerű a problémamegoldó képességük, innovatívan képesek megközelíteni egy-egy előttük álló feladatot, képesek olyan összefüggéseket meglátni, melyek felett mások átsiklanak
- jellemző rájuk a spontaneitás, a merészség, készek kockázatot vállalni
- nagyon erősen képesek megélni az érzelmeiket és rendkívül empatikusak
- általában nagyon játékosak és szórakoztatóak, minden mókában benne vannak (felnőttként is), állandóan újabb programokat találnak ki, nehéz mellettük unatkozni - ráadásul azt is mindig igyekeznek figyelembe venni, hogy a másik mit szeret(ne)
- elszántan keresik a megoldást a problémáikra, még akkor is, ha ez nagyon nehéz a számukra és sok lemondással, nehézséggel, akár szenvedéssel jár együtt
- lelkesedésük és vidámságuk sokszor magával ragadó, de az is igaz, hogy könnyen fel lehet őket lelkesíteni
Érdekes lehet azonban, hogy ezek a tulajdonságok ellentmondanak a jellegzetes tüneteknek: például hogyan lehetnek képesek órákon keresztül koncentráltan, elmélyülten tanulmányozni valamit, ha egy másik feladattal egyszerűen nem tudnak megbirkózni? Hogyan lehet, hogy észrevesznek összefüggéseket, más esetekben azonban képtelenek megjegyezni részleteket? Hogyan képesek olyan megértőek és odaadóak lenni másokkal, amikor sokszor szinte elviselhetetlenek a hangulati ingadozásaik? Szerintem ez egyrészt abban keresendő, mennyire érdekli őket az adott probléma vagy helyzet. Ha érdekesnek, izgalmasnak tartanak valamit, akkor az a legjobbat hozza ki belőlük, míg a számukra unalmas dolgokra képtelenek koncentrálni. Egy nem ADHD-sban gyakran nincs meg ez a kettősség, feladatként tud kezelni mindent, amivel szembekerül (persze, biztosan van olyan dolog, amit jobban élvez, mást viszont kellemetlennek tart, de nincsenek akkora hullámzások, mint egy ADHD-snál). A másik rendkívül fontos tényező szerintem a másik ember: ha a "feladat" valamilyen módon összefügg egy számukra fontos egyénnel - legyen szó egy kedvelt főnökről, egy családtagról vagy egy jó barátról -, az ADHD-sok képesek elfeledkezni a saját gyengeségeikről (vagyis, egyszerűen nem engedik, hogy azok befolyásolják őket). A másik elismerése, dicsérete, hozzáállása különlegesen nagy motivációt jelenthet a számukra.