Bár több tízezer embert - felnőttet és gyereket - érint az ADHD, még mindig elég keveset tudunk róla, a legtöbb embernek csak ködös elképzelései vannak arról, hogyan is "zajlik" a figyelemhiányosok élete, és sajnos nagyon sok a tévhit, a félreértés az ADHD-val kapcsolatban. Most összeszedtem jó néhányat, többek között azokat, amelyeket én is személyesen megtapasztaltam itt-ott.
Az ADHD nem valódi rendellenesség, nem is létezik, csak kitalálta valaki (a valaki tetszés szerint behelyettesíthető).
Az ADHD egy neurológiai-pszichés zavar, melynek oka az agy bizonyos területeinek rendellenessége, az ADHD-sok agya egyszerűen egy kicsit máshogy működik, mint a neurotipikus emberek agya, eltérő az agy struktúrája is, ezt például képalkotó vizsgálatokkal (pl. MRI-vel) elég jól meg is lehet nézni. Hivatalosan az 1980-as évek óta létezik ADHD, mint diagnózis.
Az ADHD-s emberek "nem akarják eléggé", ostobák és lusták, akiknek csak össze kellene szedniük magukat.
Az ADHD-soknak általában gondjai vannak a figyelemmel, a koncentrálással, a motivációval - de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem akarnak ezen változtani. Egyszerűen nem tudnak, vagy sokkal nehezebben, lassabban tudnak csak végrehajtani feladatokat. Az ADHD-sok folyamatosan küzdenek azzal, hogy nem tudnak egyről a kettőre jutni, hogy még a legegyszerűbb feladatok, például a házimunka elvégzése is komoly kihívás nekik, állandó a lelkiismeret-furdalás, a szégyen, a harag, a kétségbeesés, a tehetetlenség - nem hiszem, hogy ha elég lenne "összeszedni" magunkat, vagy venni egy noteszt és felírni a feladatokat, ne tennénk meg örömmel, például azért, hogy ezektől a rossz érzésektől megszabaduljunk.
Csak fiúk/férfiak lehetnek ADHD-sok.
Sokkal több férfi ADHD-s van, mint nő, de ez nem jelenti, hogy kizárólag rájuk jellemző. A lányok, nők ugyanis gyakran máshogy élik meg a tüneteket, más a hangsúlyos náluk, és emiatt fel sem merül sem bennük, sem pedig a szülőkben, tanárokban, hogy ADHD-ról van szó, így sokszor nem is jutnak diagnózishoz.
Az ADHD-s nőkre sokkal jellemzőbb a figyelemzavar, mint a fizikai hiperaktivitás, csendesebbek, visszahúzódóak
Az ADHD csökkent intelligenciával jár együtt, egy ADHD-s nem viheti semmire az életben.
Az ADHD-sok többsége átlagos, vagy átlagon felüli, kimagasló intelligenciával rendelkezik, a pozitív tulajdonságaik között van például a nyitottság, a kreativitás, az empátia és a vállalkozókedv. Jó néhány üzletember, sportoló, művész, színész, énekes ADHD-s, néhányan az ismertebbek közül: Richard Branson, Jim Carrey, Ryan Gosling, Adam Levine, Justin Timberlake, Channing Tatum és Michael Phelps. Úgyhogy az ADHD egyáltalán nem zárja ki, hogy valaki sikeres legyen.
Az ADHD egy "könnyű" betegség, maximum az iskolai órákon lehet egy kis gond abból, hogy a gyerek nem tud nyugodtan ülni.
Az ADHD nemcsak a tanulási képességeket befolyásolhatja, hanem az élet minden területére kihat, a munkától a párkapcsolatokig, a pénzügyektől a tanulmányokig és a gyereknevelésig. Az ADHD-val együtt járó figyelemhiány minden nap jelentkezik, és egészen apró dolgokban is megnehezítheti az életet. Emellett az ADHD bizonyos betegségekre is hajlamosít, a depressziótól az alvászavarokig, ami szintén nem annyira mókás.
Az ADHD egy új betegség, régen egyszerűen nem volt ideje az embereknek ilyen problémákra.
Meglepő módon, már az 1700-as években írtak az ADHD-ra hasonlító zavarokról, pontosabban arról, hogy valaki nem tud a szükséges mértékben odafigyelni egy-egy tennivalóra, illetve a figyelmet nem képes fenntartani. A XX. század közepén először hiperkinetikus zavarként írták le, és az 1980-as években született meg a figyelemhiányos hiperaktivitás, mint rendellenesség. Néhány kutatás pedig az ADHD-ra jellemző tünetek evolúciós jelentőségét is kiemeli, vagyis valószínű, hogy évezredekkel ezelőtt is voltak már ADHD-sok, csak éppen nem így nevezték, és nem tudták, hogy neurológiai rendellenességről van szó, nem pedig jellemhibáról. Az én gyerekkoromat például a rossz, engedetlen, figyelmetlen, lusta, hanyag, rendetlen szavak határozták meg, nem pedig egy orvosi diagnózis.
Az ADHD a rossz neveléstől alakul ki és a szülők hibája, ha a gyerekük ADHD-s.
Még nem tudják pontosan, hogy mitől alakul ki az ADHD, de azt már megállapították, hogy nagy szerepe van a genetikának - ilyen szempontból tényleg a szülőktől függ, hogy valaki ADHD-s lesz-e. A nevelés pedig önmagában nem okoz ADHD-t, mint ahogy "meggyógyítani" sem lehet egy ADHD-s gyereket, ha például szigorúak vagyunk hozzá, vagy ha állandóan rugdossuk, hogy tanuljon. Azonban, a megfelelő hozzáállás, a szülői edukáció, a jó szokások, a rendszer, a következetesség (stb.) jelentős mértékben csökkentheti a tüneteket és egyszerűen kezelhetőbbé teszi az ADHD-t.
Az ADHD a túl sok cukortól/tévézéstől/számítógépezéstől/adalékanyagoktól van.
Mint korábban említettem, nem tudják pontosan, hogy mitől alakul ki az ADHD. Bár úgy gondolják, hogy bizonyos külső hatások növelik az ADHD rizikóját, ezek közé tartoznak például az adalékanyagok, vagy az anya várandósság alatti alkoholfogyasztása, ezek nem egyértelmű okai az ADHD-nak. Az viszont igaz, hogy az étrend rendkívül nagy hatással van az ADHD-sok tüneteire, és a túl sok cukrot, illetve finomított szénhidrátot érdemesebb kerülni.
Csak gyerekek lehetnek ADHD-sok.
Az igaz, hogy az ADHD-t a legtöbb esetben gyermekeknél diagnosztizálják, és az is, hogy a gyerekek egy része "kinövi" az ADHD-t (vagy csak megtanul együtt élni vele), de az ADHD nem múlik el nyomtalanul, amikor kijövünk az érettségiről. Az ADHD felnőttkorban is megmaradhat, sőt az is lehet, hogy csak felnőttkorban diagnosztizálják.
