Mindennapok. Munka. Anyaság. Élet. ADHD.

ADHD-s a gyereked? Ezt tanítsd meg neki! II.rész

Gyakorlati dolgok, amelyeket jó lett volna korábban is tudni

2017. június 15. - ADHDiva

Egy korábbi bejegyzésben már összeállítottam egy listát azokról a képességekről, amelyeket jó lett volna már gyerekként megtanulni, mert biztosan könnyebbé tették volna az életemet. De a "lelkizős" dolgok mellett van néhány olyan gyakorlatias, praktikus dolog, amit szintén jó lett volna elsajátítani.

Ha elbeszélgetünk egy-egy ADHD-ssal, a legtöbb esetben ugyanazokat a dolgokat tartják a legproblémásabbnak a saját életükben. Általában gondjaik vannak az idő, a pénz, az energiaforrások beosztásával, nehez tudják koncentrálni a figyelmüket, nem tudják megmondani, mely feladatok a legfontosabbak. Nagyon nehezen tudnak rendet tartani, elkeverik, elveszítik a holmijukat... Ezek azonban olyan jellegzetességek, melyeket jól lehet "kezelni", vagyis megfelelő, személyre szabott módszerekkel, szokásokkal, rutinokkal jelentősen lehet javítani az egyes problémákon (a gyakoriságukon és/vagy az intenzitásukon).

Nagyon jó lett volna minél korábban megtanulni egy határidőnapló vagy naptár hatékony használatát. Alapvetően nem szoktam találkozókat elfelejteni, de az már előfordult, hogy keresztbeszerveztem dolgokat, és az is gyakori volt sokáig, hogy nem tudtam felmérni, hogy egy-egy feladat mennyi időt vesz igénybe. Ez például az utazásra is igaz, éppen ezért hajlamos vagyok a késésre. Sok idegesítő órát okozott az is, hogy nem tudtam elég hatékonyan beosztani az időmet, ezért vagy hatalmas üresjáratok voltak a napjaimban, vagy éppen elviselhetetlenül feltorlódott minden. Annak pedig, hogy a határidőket feljegyezzük, nagyon komoly hatásai lehetnek, például javul a figyelmünk is (mert nem kell mindent észben tartani).

adhd_gyerek_olvasas_szokasok.jpg

A rendetlenség, rendezetlenség ellen sem túl hatékony, ha egyszerűen ráparancsolnak a gyerekre, hogy márpedig, mertkülönben. Vagy kitalál valami áthidaló megoldást (éljen a kreativitás!), például mindent bezsúfol az ágyneműtartóba, hogy amikor jön az "ellenőrzés", akkor felmutathasson valami eredményt; vagy kétségbe esik, elkezdi halogatni a pakolást, talál helyette egy csomó más, rendkívül fontos dolgot. Azt hiszem, nagyon jó lett volna, ha ott vannak mellettem, amikor rendet kell raknom. Nyilván nem lehet elvárni egy szülőtől, hogy órákon keresztül üljön a földön, és várja, hogy megtörténik a csoda és hirtelen rend lesz, de a folyamatos "folyamatellenőrzésnek", a segítség felajánlásának, az ellenőrzésnek és a dicséreteknek biztosan meg lesz az eredménye, többek között egy jobb szokásrendszer kialakítása.

Úgy gondolom, hogy bár nagyon fontos a gyerekeket önállóságra nevelni, de nem szabad túl korán elengedni a kezüket - ez különösen igaz az ADHD-s gyerekekre (legalábbis így gondolom ADHD-s felnőttként). Újra csak a szokásokhoz, rutinokhoz visszatérve: egyszerűen nem szabad azt hinni, hogy olyan gyorsan épülnek be ezek a dolgok, mint ahogyan mi azt szeretnénk. Például amikor iskolába mentem, akkor az első egy-két hétben segítettek bepakolni a táskámat, de utána már nem. Ennek pedig az lett a következménye, hogy rengetegszer elfelejtettem dolgokat, én voltam az, aki nem vitt térképet meg ceruzahegyezőt, és mindig szamárfüles volt a füzete.

Jó sokszor hivatkozom szokásokra és rutinokra. Ezek egyrészt elképesztően idegesítőek lehetnek egy ADHD-s számára, ugyanakkor iszonyatosan meg is könnyíthetik az életet (egy másik bejegyzésben kifejtem, hogy miért). A kislányomon azt veszem észre, hogy nagyon fontos neki a kiszámíthatóság és a rutin, mert biztonságot ad, felnőttként pedig a rutinoknak köszönhetően több időm és energiám marad egy csomó dologra, nem kell állandóan gondolkoznom a következő lépésen, könnyebben "belelendülök" a feladatokba és ezt a lendületet tovább meg is tudom tartani. A rutinok kiépítése és kialakítása azonban nem egyszerű és nem is gyors folyamat, de minél több gyakorlatod van benne, annál könnyebben megy.

Az ADHD-sok rendetlenségéhez nagyon gyakran hozzájárul az, hogy szeretnek felhalmozni: vagy azért lesznek újabb és újabb cuccaik, mert keresik a tökéleteset, vagy mert annyira vonzó nekik egy új termék (ez az újdonságkereséssel, az impulzivitással és az azonnali jutalom érzésével van összefüggésben), vagy mert annyira rendetlenek, hogy nem találnak meg valamit, ezért elrohannak és vesznek belőle egy másikat. Vagy kettőt, mert mi lesz, ha megint eltűnik. Felhalmozás ellen pedig a rendszeres selejtezés, lomtalanítás szükséges. Nem azt mondom, hogy ha kevesebb a cucc, azonnal nagyobb lesz a rend, de azt biztos, hogy könnyebb elpakolni és rendet tartani. A selejtezésbe már nagyon kicsi kortól be lehet (és kell) vonni a gyerekeket, hogy minél jobban begyakorolják, hozzászokjanak ahhoz, hogy rendszeres időközönként felül kell vizsgálni a tárgyakat - meg a kötelezettségeket, kapcsolatokat, hobbikat stb.

Az ADHD "karbantartásához" nagyon fontos a rendszeres mozgás (jó, nyilván egy nem ADHD-snak is), mert többek között emeli például azoknak az anyagoknak a szintjét az agyban, amelyek a motivációhoz, memóriához, figyelemhez, impulzivitáskontrollhoz szükségesek. Az anyukám egyáltalán nem sportolt, néha tollaslabdázott velem, amit nagyon szerettem, az apukámnál pedig a közös mozgás kampányszerű volt. Egy ADHD-s gyereket minimálisan sem motivál, ha valaki időnként elmondja neki, hogy mozogjon többet, az viszont valószínűleg annál inkább, hogy együtt csinálhatja azt valakivel, akit szeret, illetve, ha lehetősége van minél több dolgot kipróbálni. Nekem ez annak idején nagyon hiányzott, felnőttként pedig sokkal nehezebb magamévá tenni a rendszeres mozgás szokását.

A két utolsó dolog kicsit kakukktojás, mert nekem személy szerint nem nagyon vannak ezekkel gondjaim, de tudom, hogy nagyon sok ADHD-snak viszont nehézséget okoznak: az egyik a rendszeres olvasás, a másik pedig a rendszeres írás (itt elsősorban a naplózásra gondolok). Mindkettő fontos a fejlődés szempontjából, és mindkettőnél gyakori, hogy az ADHD-sok valami miatt utálják. Ha azonban megteremti nekik a szülő a megfelelő körülményeket - még akkor is, ha ezek a módszerek másoknak szokatlannak tűnnek -, akkor könnyebben alakul ki az olvasás, az írás szeretete. Például lehet együtt könyvet választani, lehet sétálva olvasni, lehet hangoskönyvet hallgatni. Nagyon érdekesnek tartom a kreatív naplókat, és felnőttként is nagy segítség nekem, ha nem "csak úgy" kell az üres oldalra írnom valamit magamról, hanem van valamilyen feladat vagy kérdés (az ADHD-sok számára különösen fontos a játék, és ezt a típusú naplózást könnyű játékként felfogni).

A bejegyzés trackback címe:

https://adhdiva.blog.hu/api/trackback/id/tr512598361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

shitgun 2017.06.16. 10:09:34

Szerintem ez az ADHD még mindig egy kamu.

ADHDiva 2017.06.16. 10:16:07

@shitgun: szerintem meg a sörnek nincs jó íze.

elment az eszem mert belekezdtem 2017.06.16. 10:24:23

@shitgun: Koszonjuk az eszrevetelt. Persze ettol meg nem lesz az. De fejtsd ki, had cafolunk meg teged is!

mildi 2017.06.16. 10:32:17

@shitgun: szerintem meg hülye vagy