Mindennapok. Munka. Anyaság. Élet. ADHD.

Miért jó, ha valaki ADHD-s?

Pozitív "tünetek" és jó tulajdonságok

2017. május 12. - ADHDiva

Jó sokat hallani, olvasni (nálam is), hogy milyen tünetei vannak az ADHD-nak. Hogy az ADHD-s felnőtt figyelmetlen, szétszórt, rendetlen, nehezen találja a helyét, nehezen motiválható, impulzív és nincs önkontrollja... azonban, mint mindennek, az ADHD-nak is van pozitív oldala. Vagyis, nekünk, ADHD-soknak egy sor olyan tulajdonságunk van, amelyeket az előnyünkre tudunk fordítani, a munkában és a magánéletben egyaránt.

Az első és a legfontosabb (talán legkülönlegesebb) ilyen dolog az úgynevezett hiperfókusz. A hiperfókusz során az ADHD-sok az őket nagyon érdeklő, foglalkoztató témába teljesen képesek elmerülni, és hosszú órákon, akár napokon keresztül dolgoznak rajta. Ilyenkor szinte lehetetlen kizökkenteni őket a munkából, gyakran elfeledkeznek a testi szükségletekről (az alvás, evés, fürdés felesleges luxusnak tűnik), és minden idegszálukkal az előttük álló problémára koncentrálnak. 

adhd_tanulas_jo_tulajdonsag_erdeklodes_20170314.jpgRendkívül sok dolog érdekli őket, mindig készek valami új dolgot tanulni

Természetesen, a jó tulajdonságok sem azonos mértékben jellemzőek mindenkire (hiszen a tünetek is eltérnek), nagyon sokat számít a környezet, a neveltetés és persze az, hogy mennyit dolgozik saját magán az illető. Minél hatékonyabban képes ugyanis valaki elfogadni a gyengeségeit, feldolgozni az őt érő rossz élményeket, annál jobban előtérbe kerülhetnek a pozitív vonások, és annál hatékonyabban lehet képes az ADHD-s ki- és felhasználni ezeket. Milyenek tehát az ADHD-s emberek, ha bepillantunk a figyelmetlenség és hiperaktivitás függönye mögé?

  • rugalmasak és könnyen igazodnak új helyzetekhez, könnyen illeszkednek be új társaságba
  • barátságosak, nyíltak, szellemesek, könnyedek, gyakran nagyszerű humorral (ráadásul arra is képesek, hogy saját magukon nevessenek)
  • nagylelkűek, odaadóak, hajlamosak mások érdekeit a sajátjaik elé helyezni, segítőkészek, bármikor szívesen nyújtanak másoknak fizikai, lelki, szellemi (akár anyagi) támaszt
  • toleránsak és elfogadóak másokkal szemben
  • kielégíthetetlen kíváncsiság, érdeklődés és tanulni-tudni vágyás jellemzi őket (ám ez főleg azokra a témákra igaz, amelyet ők "találnak" meg maguknak, a tudás jobban motiválhatja őket, mint a megszerezhető érdemjegyek)
  • kreatívak és nagyszerű a problémamegoldó képességük, innovatívan képesek megközelíteni egy-egy előttük álló feladatot, képesek olyan összefüggéseket meglátni, melyek felett mások átsiklanak
  • jellemző rájuk a spontaneitás, a merészség, készek kockázatot vállalni
  • nagyon erősen képesek megélni az érzelmeiket és rendkívül empatikusak
  • általában nagyon játékosak és szórakoztatóak, minden mókában benne vannak (felnőttként is), állandóan újabb programokat találnak ki, nehéz mellettük unatkozni - ráadásul azt is mindig igyekeznek figyelembe venni, hogy a másik mit szeret(ne)
  • elszántan keresik a megoldást a problémáikra, még akkor is, ha ez nagyon nehéz a számukra és sok lemondással, nehézséggel, akár szenvedéssel jár együtt
  • lelkesedésük és vidámságuk sokszor magával ragadó, de az is igaz, hogy könnyen fel lehet őket lelkesíteni

Érdekes lehet azonban, hogy ezek a tulajdonságok ellentmondanak a jellegzetes tüneteknek: például hogyan lehetnek képesek órákon keresztül koncentráltan, elmélyülten tanulmányozni valamit, ha egy másik feladattal egyszerűen nem tudnak megbirkózni? Hogyan lehet, hogy észrevesznek összefüggéseket, más esetekben azonban képtelenek megjegyezni részleteket? Hogyan képesek olyan megértőek és odaadóak lenni másokkal, amikor sokszor szinte elviselhetetlenek a hangulati ingadozásaik? Szerintem ez egyrészt abban keresendő, mennyire érdekli őket az adott probléma vagy helyzet. Ha érdekesnek, izgalmasnak tartanak valamit, akkor az a legjobbat hozza ki belőlük, míg a számukra unalmas dolgokra képtelenek koncentrálni. Egy nem ADHD-sban gyakran nincs meg ez a kettősség, feladatként tud kezelni mindent, amivel szembekerül (persze, biztosan van olyan dolog, amit jobban élvez, mást viszont kellemetlennek tart, de nincsenek akkora hullámzások, mint egy ADHD-snál). A másik rendkívül fontos tényező szerintem a másik ember: ha a "feladat" valamilyen módon összefügg egy számukra fontos egyénnel - legyen szó egy kedvelt főnökről, egy családtagról vagy egy jó barátról -, az ADHD-sok képesek elfeledkezni a saját gyengeségeikről (vagyis, egyszerűen nem engedik, hogy azok befolyásolják őket). A másik elismerése, dicsérete, hozzáállása különlegesen nagy motivációt jelenthet a számukra.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://adhdiva.blog.hu/api/trackback/id/tr4012337403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nem várt fordulat 2017.05.13. 13:22:54

Egyet értek mindennel. Nekem a programozásban remekül jön, olyan fókuszom van, hogy az csak csuhé.

Ezzel viszont nagyon nem értek egyet:

"rugalmasak és könnyen igazodnak új helyzetekhez"

Magamról is tudom, és a csoportba járók nagy része is olyan, hogy baromira nem vagyunk rugalmasok. Nagyon nehéz a váltás. Ha pl. én belövöm magamnak, hogy akkor ma délután színházba megyünk, akkor ha az előadás elmarad, csalódott vagyok, és nem tudok váltani, hogy nem baj, akkor menjünk el egy moziba.

Nem vagyok ezzel egyedül, jellemzően az ADHD-sok nagy része nem rugalmas, szakirodalomban is szerepel.

nem várt fordulat 2017.05.13. 13:25:46

@Szociális anyanyelvi műsorsegítő nonprofit offsór : Hát talán kezd el olvasni az elejéről a blogot, vagy a google is lehet a barátod.

ADHDiva 2017.05.13. 13:31:50

@nem várt fordulat: nagyon érdekes, hogy ezt írod. Nálam is ez volt az, amin felhorkantam (jó sokáig gondolkoztam azon, egyáltalán beleírjam-e).
Nekem az a tapasztalatom, hogy ennél is, mint sok minden másnál, hihetetlen kettősség jellemző az ADHD-sokra, például rám is: egyrészt, ha valami nagyon megköveteli, pl. egy új munka, akkor képes vagyok rugalmas lenni. De itt tényleg nagyon erős kényszer kell, hogy valami eléggé motiváljon, hogy a saját agyamat is felül tudjam írni.
Másrészt, hihetetlen "merevség" jellemzi a gondolkodásomat, egyszerűen van bennem egy kényszer, hogy valaminek úgy kell lennie, ahogy én azt elképzelem. Ezek általában azok a dolgok, amelyek másoknak nem számítanak (lásd Ace Ventura és a focilabda fűzői). De az is igaz, amit te írsz, hogy ha nem a tervek szerint mennek a dolgok, akkor teljesen össze tudok omlani, és nehezen váltok.

Szerintem, mint ahogy a tünetek közül sem igaz minden mindenkire, a jó tulajdonságokból sem kapunk meg mindent. Pl. én egyáltalán nem tartom magamat kockázatvállalónak, sőt inkább az óvatosság jellemző rám az esetek legnagyobb részében.

nem várt fordulat 2017.05.13. 14:13:58

@ADHDiva: Ebben a zavarban, és persze az egész tünetegyüttes csoportban (Turett, OCD, asperger, autizmus, függőségek, stb...), az a legnehezebb, hogy ez mindenkinél nagyon egyedi. Nem olyan, mint az influenza, hogy lázas vagy, köhögsz, taknyod nyálad egybefolyik, kész.

Épp ezért nagyon nehéz felismerni és diagnosztizálni is ezeket, én 40 évesen jutottam el ide.

Emiatt van az, hogy valakinek elég a pszichoterápia, van akinek pedig gyógyszeres kezelés kell. A gyógyszerezés is nagyon egyedi, van akinél a ritalin jön be, van akinél a strattera, én elontrilt szedtem, de olyan szexuális vágyat és mérhetetlen kielégítetetlenséget okozott, hogy én azt most abbahagytam, és tolom magamba a cinket, vasat, d vitamint, omega 3-6-9-et, na és persze nekem az estulic segít nagyon sokat, tikkem azóta kvázi már nincs.

Ugye maga az ADHD is egy érdekes szülemény. Van akiknél a hiperaktivitás a jellemzőb, van akinél a figyelemzavar, (régen őket hívták ADD-snek, de ma már egységesen ADHD a neve a DSM-ben). Én a szopórolleren vagyok, nekem mind a kettő.

Ha gondolod, hallgasd meg egy rádió interjúmat, igaz, ez az alkoholizmusról szól, de érdemes végighallgatni, mert sok szót ejtek az ADHD-ról is.

jozanakaroklenni.blog.hu/2017/04/23/_2_podcast_beszelgetes_ferenccel

navanax 2017.05.13. 14:44:38

A fiam diagnosztizált ADHD-s, de ezt olvasva gyanús, hogy én is az vagyok. A hiperfókusz kiskorom óta ismertetőjegyem. És egy csomó minden a felsoroltak közül is stimmel...

Adam Weishaupt 2017.05.13. 14:52:28

Amúgy ez egy nem létező elváltozás. Sokfélék vagyunk és ebben vannak trendek, minták. Nagyjából ennyi.

ADHDiva 2017.05.13. 15:34:34

@navanax: az adhd erosen fugg a genetikatol, ugyhogy ha a gyerek az, akkor jo esellyel valamelyik/mindket szulo is

ADHDiva 2017.05.13. 15:36:54

@nem várt fordulat: koszonom a linket, meghallgatom mindenkeppen!

ADHDiva 2017.05.13. 15:54:52

Sokfelek vagyunk, ebben vannak trendek, peldaul amikor valakinek masmilyen az agystrukturaja, es ez befolyasolja tobbek kozott a dopamin szintjet/hasznosulasat, a vegrehajto funkciokat, a motivaciot es az impulzivitast.

nem várt fordulat 2017.05.13. 16:08:58

@Adam Weishaupt: Abszolút igazad van, a hülye gyerek csak lusta, nem figyel, kitaláció az egész, csak a sorosbérenc zsidó gyíkemberek, akik gyúrcsány kottájából játszanak, azok találták ki, hogy jobban menjen a gyógyszer biznisz.

Az egy más kérdés, és ne is foglalkozzunk a tényekkel, hogy amióta vannak képalkotó eljárások, MRI, meg ilyen úri huncutságok, azóta ez tök jó kimutatható, de szarjunk rá, hülye idióta lusta emberek, igaz?

Ajánlom figyelmedbe ennek a képnek a nézegetését:

samoonmd.com/wp-content/uploads/2014/03/adhd-brain1.jpg

Az Antiochiai Szent Kézigránát visszatért 2017.05.18. 20:36:27

@Szociális anyanyelvi műsorsegítő nonprofit offsór : lmgtfy.com/?q=ADHD Bár az, hogy tudatlanságod ennyire nyíltan vállalod, a te szegénységi bizonyítványod.

Amúgy ha már idetaláltam, a nagy részével egyet is tudok érteni, de mint adhd-s minden vagyok, csak elfogadó és toleráns nem. Vagy legalább is jellemzően nem.