Mindennapok. Munka. Anyaság. Élet. ADHD.

Milyen vagyok én, az ADHD-s?

ADHD: a tünetek II.

2017. március 08. - ADHDiva

Ha már valaki átrágja magát a szakirodalmon, megismerkedik a tünetekkel, felmerülhet benne a kérdés: jó, de mégis hogyan jelentkezik ez a hétköznapokban? Mert a tünetek sokszor nagyon általánosak, és nem is tűnnek olyan "komoly" dolognak - igazából két pofonnal meg egy kis odafigyeléssel le lehet győzni ezeket (nem).

Szeretném leszögezni, hogy ez egy rendkívül szubjektív bejegyzés. Ezek a tünetek az enyémek. Mindenkinél máshogy jelentkezhet az ADHD, vannak típusok és jellegzetes problémák, de nagyon sok múlik a környezeten, az életkoron, az egyén személyiségén és képességein, megküzdési technikáin, tapasztalatain. Lehet, hogy egy másik ADHD-s semmilyen hasonló tünetet nem vesz észre magán, más jellemzőket viszont hiányol, ez azonban nem az én slendriánságom miatt van, hanem azért, mert nem tapasztaltam meg az ADHD minden tünetét. Szintén nagyon változatos lehet a tünetek súlyossága.

A másik figyelmeztetés: bár nagyon úgy tűnhet, hogy ezek a tünetek viccesek, szórakoztatóak, és csak én látom őket problémának (mert jó dolgomban nem tudom, mit csináljak), ezek tényleg megnehezítik az életet. Nemcsak az enyémet, sajnos, hanem a családomét is. És nekem tényleg minden nap meg kell küzdenem ezekkel a dolgokkal. A tüneteim következményei gyakran pénzben, energiában, emberi kapcsolatokban mérhetőek. Pontosan látom, tudom, érzékelem, hogy mi minden lehetne más, ha nem lennék ADHD-s, és az, hogy egy rajtam kívül álló dolog ennyire bénítólag hat rám, időnként rettenetesen nehéz. Nekem ez nem jó, sokszor szégyellem magam a tetteimért, és egyáltalán nem vagyok büszke. 

Azt is megkérdezhetik (joggal), hogy ha ennyire szar nekem, miért nem teszek ellene. A válasz roppant egyszerű (ha kihagyjuk a terápiát, gyógyszereket, módszereket, étrendet, vitaminokat és egyebeket): mert nem tudok. Nekem nem annyi a dolog, hogy felállok, megrázom magam és kész, megszabadultam a problémáktól. Nekem nem elég az a tanács, hogy "vegyél egy noteszt és akkor majd nem felejtesz el semmit". Nekem naponta meg kell küzdenem, tulajdonképpen a saját agyammal, és néha igenis vesztésre állok. És igen, próbáltam máshogy, vettem noteszt és olvastam motivációs idézeteket. Csak ezek nem feltétlenül jelentenek nekem megoldást. 

Végezetül még egy apróság: szerencsére ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap ülök egy sötét sarokban a lépcső alatt és nyüszögve szenvedek. Alapvetően elég jó elfunkcionálgatok, csak néhány ember tudja rólam, hogy ADHD-s vagyok (nem szoktam reklámozni, mert felesleges), és sokszor képes vagyok arra, hogy ideig-óráig összekapjam magam, de pontosan tudom, hogy sokkal többet is ki lehetne hozni az életemből és az, hogy nem sikerül, dühít. Azt is tudom, hogy nekem sokkal több külső segítségre (nem feltétlenül más emberekre) van szükségem olyan hétköznapi feladatok elvégzéséhez is, amelyek a nem ADHD-sok számára minimális problémát jelentenek.

adhd_tunetek_notesz_jegyzet_20170308.jpg

Tök jó lenne, ha elég lenne egy noteszba felírnom mindent, és egycsapásra megoldódna az életem

És akkor a lényeg...

  • kevés dolog van, ami annyira képes lekötni, hogy közben nem igénylek más stimulust. A figyelmem ezért állandóan megosztott, "széttöredezett", folyamatosan multitaskingolok, ami sokkal nehezebbé teszi a feladatok hatékony elvégzését és a kelleténél több időbe is telik a munka. Én vagyok az, akinél mindig megy valami a háttérben (most is az X-aktákat nézem párhuazmosan az írással) és 8-10-12 tab van megnyitva az internetes böngészőben. 
  • könnyen el is terelődik a figyelmem, gondjaim vannak a koncentrációval. Sok ADHD-snál ez általában valamilyen külső hatásra következik be (pl. egy pillanatra kinéz az osztályterem ablakán, meglát egy kutyát, és ez annyira érdekes a számára, hogy képtelen lesz a továbbiakban odafigyelni arra, amit a tanár mond), nálam viszont gyakran az állandóan kavargó gondolataim jelentenek problémát. Vagyis, hiába próbálok meg valamire koncentrálni, eszembe jut valami ellenállhatatlanul érdekes, és azonnali késztetést érzek arra, hogy megcsináljam, utánanézzek, megkeressem stb.
  • hamar megunok dolgokat, nem vagyok kitartó, türelmetlen vagyok, azonnali megerősítéseket és visszajelzéseket igénylek, az érdeklődésem is csapongó (éppen ezért nincs igazi hobbim, mert mindegyikbe belekapok, és  
  • feledékenység... annak ellenére, hogy rendkívül jó memóriám van, könnyen elfelejtek dolgokat. Ez ellentmondásnak tűnhet. Valójában arról van szó, hogy információkat, érdekességeket, élményeket könnyen megjegyzek, viszont olyan feladatokat, amelyeket kevésbé tartok érdekesnek, elfelejtek, vagy hiába emlékszem rá, hogy meg kell valamit csinálnom, egyszerűen nem tudom megtenni. Ennek elég súlyos következményei voltak már, a villany kikapcsolásától (mert nem fizettem be a csekket), egy jókora adag mosott ruha kidobásáig (mert nem tergettem ki és megpenészedett).  
  • rendetlen vagyok, nem találok fontos iratokat, nem tudom, hova raktam le a kulcsomat, folyton minden szirszarral tele van a táskám és a kocsim. Állandóan keresek valamit, amire szükségem van - ez egy kisgyermek mellett különösen praktikus -, és ennek következményeként nehézkesen indulok el, sokszor kések, rengeteg plusz energiát, időt, pénzt vesz el, hogy az "elvesztett" dolgokat pótoljam. Minden évben rettegek az adóbevallási időszaktól, mert mindig elkavarom a különböző igazolásokat, és mindig újra el kell mennem ide-oda, hogy beszerezzem ezeket
  • rendkívül rossz az időérzékem, nem tudom felmérni, hogy egy-egy feladat mennyi időt vesz igénybe (és az elkalandozó figyelemnek köszönhetően még rosszabb a helyzet), nehezemre esik beosztani az időmet
  • nagyon, nagyon rosszul bánok a pénzzel. Szinte képtelen vagyok megtervezni vagy követni a kiadásokat és a bevételeket, és ha sikerül is költségvetést csinálnom, nem tudom magam tartani ehhez. Nehezen tudom meghatározni, hogy mi a fontos kiadás és mi nem, nem tudok spórolni, előre tervezni. Ez sajnos akkor is úgy volt, amikor nem volt pénzem. 
  • iszonyatosan halogatós vagyok, van egy sor feladat, amelyeknek az elvégzésére nagyon, nagyon nehezen szánom rá magamat. Ráadásul ezek nemcsak olyan feladatok, amelyeket nem szeretek, unalmasnak vagy idegesítőnek tartok, hanem olyanok is, amelyeket tulajdonképpen szívesen csinálok, amelyek sokat jelentenek vagy amelyeknek nagy hatása van az életemre
  • nehezen tartok fenn barátságokat. Nem azért mert egy bunkó állat vagyok, nem is azért, mert nem érdekel a másik (éppen ellenkezőleg, a legtöbbször nagyon is érdekel), hanem mert folyamatosan halogatom a kapcsolatfelvételt, egészen odáig, hogy az egyszerűen elsikkad
  • rendszertelenül élek, rossz alvó vagyok, gyakran ébredek fel éjjel és akkor 2-3 órán keresztül nem is tudok visszaaludni 
  • (egészen biztos van még, de egyelőre ezek jutottak eszembe és ezeket tartom a legjellemzőbbnek)

 

Megnyugtató módon, a hagyományos értelemben vett hiperaktivitás nem jellemző rám. Nem ugrálok össze vissza, a matatás is kevésbé van jelen, képes vagyok követni a beszélgetéseket, nem hadarok és nem csapongok a témák között (pontosabban, csak olyanokkal, akikről tudom, hogy képesek követni), nem vagyok agresszív, nincsenek dührohamaim. Nem jellemző rám a munkahelyek váltogatása sem. 

A bejegyzés trackback címe:

https://adhdiva.blog.hu/api/trackback/id/tr8712244072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elment az eszem mert belekezdtem 2017.03.08. 17:04:49

Igazan kozhasznu, hogy ezt a blogot inditottad, mert igy legalabb megmutatjuk azoknak, akik nem hisznek nekunk, amikor azt mondjuk, hogy ez a bajunk, hogy lam, meg vagyunk egy paran. Es talan felmerul majd bennuk, hogy nem egymastol fuggetlenul "hazudjuk" ugyanazt. :)

misimisi 2017.03.09. 18:55:12

Szia mindenki!

Döbbenettel olvasom a tüneteket, szinte mindegyik passzol rám. Brutálisan szétszórt vagyok, bármit képes vagyok elfelejteni és elveszíteni, mindent az utolsó lehetséges pillanatig halogatok, ha beszélnek hozzám, nagy bölcsen bólogatok és hümmögök, de közben azon töprengek, hogy hány megawatt teljesítményű lehetett a Halálcsillag erőműve, egyhuzamban legfeljebb pár percig tudok odafigyelni valamire. (Ha egyszerre ketten szólnak hozzám, azzal szoktam leállítani őket, hogy fékezzetek, édes szíveim, én még egyfelé sem tudok figyelni, nemhogy kétfelé. :-) )
Úgy nagyjából megtanultam együtt élni ezekkel a jelenségekkel. (Apró trükkök: kocsikulcs, lakáskulcs MINDIG a jobb nadrágzsebbe kerül, stb.) Nagy bajba még nem kerültem miattuk, inkább csak röhögök magamon. (Szerencsére a párom is így viszonyul hozzájuk.)
Ez már csak így megy, viszont van egy nagy kérdésem. Nem arról szól ez a dolog, hogy az efféle tünetektől sújtott embert egyszerűen csak nem érdekli a milliónyi, jelentéktelen apróság, és azért nem tud rájuk figyelni?
Tudniillik, ha olyan dologgal foglalkozom, ami érdekel, azt órákig-napokig tudom úgy csinálni, hogy az egész külvilág megszűnik számomra, nem vagyok sem éhes, sem szomjas, gyakorlatilag a fejemet sem emelem fel. Ez igaz a munkámra is, és hobbimra is.
Ilyenkor mi van?

ADHDiva 2017.03.09. 19:14:35

@misimisi: Szia! Az említett tünetek eléggé ADHD-gyanúsak, nyilván diagnózist csak szakember adhat, én meg sem próbálkozom ilyesmivel. Nekem is szoktak ilyen agymenéseim lenni, hogy valami minimálisan sem releváns dolog foglalja le az agykapacitásom nagy részét (én pl. nyelvészeti meg történelmi problémákat szoktam hosszan elemezni magamban, esetleg azt próbálom meg kitalálni, hogy egy Bigfoot le tudna egy nyomni közelharcban egy gladiátort...) Úgyhogy no para, mindenkivel megesik :)
Igen, a legtöbb ADHD-snak rengeteg ilyen trükkje van, aztán vagy beválnak, vagy nem. Sok hasonlóról szeretnék írni a blogban, örömmel látlak, hátha találsz még magadnak érdekes olvasnivalót.

Amit utolsóként írsz, az is jól ismert ADHD-s körökben, hiperfókusznak nevezzük. Van, akinél erősebben jelentkezik, van akinél gyengébben, de létező jelenség, és tulajdonképpen az ADHD-sok egyik nagy erőssége. Pontosan az a lényege, amit nagyszerűen leírtál. Vagyis, hogy az ADHD-sok az őket érdeklő témákkal kapcsolatban hihetetlen koncentrációra képesek, nagyon jó eredményeket érnek el pl. a problémamegoldás területén.

Na de a kérdésedre a válasz: két megközelítés is lehet. Egyrészt vagy nem érdekli a sok jelentéktelen (vagy annak tűnő) apróság, mert unalmasnak és feleslegesnek tartja ezeket, vagyis egyszerűen nem érnek el egy olyan szintet az agyában, hogy a megfelelő ingereket képesek legyenek fenntartani - a számára érdekes dolgokra ezért tud aztán nagyon jól odafigyelni. De szerintem ezért van például az, hogy én úgy önmagában tévézni nem tudok, muszáj mellette csinálnom valami mást is, a mozit nagyon élvezem (hiszen teljesen "betölti" a figyelmemet).
A másik megközelítés, hogy valójában MINDEN részlet érdekli (én inkább ebbe a csoportba sorolom magam), mindenről akar valamit tudni, és éppen ezért nem tudja fókuszálni a figyelmét, csapong, és így nem képes elvégezni a feladatait. Nekem most például kifejezetten komoly erőfeszítésbe kerül, hogy megírjam ezt a kommentet, és ne kezdjem el a) megkeresni, hogy mennyi lehet a Halálcsillag erőművének teljesítménye, b) megkeresni, hogy mit kellene legközelebb megnézni a moziban, c) elkezdeni böngészni az elektronikai áruházak kínálatát egy nagyobb tévéért, d) elkezdeni egy másik bejegyzést írni arról, hova is rakjuk a kulcsunkat, e) megnézni, hogy egyáltalán megvan-e a kulcsom...

Misimisi 2017.03.09. 21:11:09

@ADHDiva: Köszönöm a választ. Hát, most rendesen fel van adva a lecke. Lesz min filózni odafigyelés helyett. :-)
No, majd jövök még, oszt' olvasgatom a blogot. Sok sikert és kitartást kívánok hozzá!

(A Halálcsillag erőművének teljesítményéről nem találtam adatokat, és most nem is keresem tovább, mert meg kell néznem, hogy hol van parkoló a Vígszínház közelében, és hogy Mozart hány évesen halt meg. :-) )

oliv0804 2017.05.22. 12:13:11

Szia! Köszi a cikket. Teljesen el vagyok tévedve ADHD-ügyben, úgy látszik, mert ezek rám is jellemzőek, de mind! egyszerűen képtelen vagyok egy dologra figyelni, olyan nincs, hogy csak egy oldalt nézek egyszerre, vagy csak tévézek, muszáj közben valamit még csinálni, mert különben ideges leszek, kell az inger. És igen, ha nem nézhetek utána valaminek azonnal, az halál :) Hamarabb megtalálok egy szót a papírszótárban, mint férj neten, szoktunk ezzel versenyezni.
A rutin sokat segít. Napirend, beosztás, de nem időre, hanem tevékenységekre.
Engem a biciklizés készít ki, csak arra bírok koncentrálni, ismerőst nem is veszek észre közben. A vezetésnek ahányszor én nekiálltam...utálom. Jogsi van, de csak mert összeszedtem magam és jól álltak a csillagok, hamar meglett, azóta tanulok vezetni 21 éve.
A fiam diagnosztizált ADHD-s, képzeld el, amikor együtt biciklizünk. Hazaérek és totál kivagyok, mert őt is kell figyelni és állandóan figyelmeztetni, hogy ne a traktort nézd, előre nézz!! szembejönnek!!, plusz forgalom, ha valaki más biciklijén ülnék, azt sem venném észre. Nekem már mindegy, eddig nem is gondoltam volna, hogy tőlem örökölte, de azért most elkezdtem gyanakodni.

ADHDiva 2017.05.23. 12:55:10

@oliv0804: szia, köszönöm, hogy írtál! Egyáltalán nem gondolom (persze, ez szubjektív vélemény), hogy mindegy lenne! Az, hogy van egy diagnózis, esetleg terápia, nagyon sokat segíthet a hétköznapokban, egyszerűen azért, mert egy kicsit talán máshogy látod magad utána.

schneiderke 2017.05.25. 12:55:07

Sziasztok!!! De jó, hogy megtaláltam ezt a blogot! Mintha rólam szólna szinte az összes tünet. Rendetlen vagyok és szétszórt, ha valami nem érdekel válaszolok ugyan, de kb. 5 percen belül elfelejtem a választ és a kérdést is vele együtt. Ha később jelzik, hogy megbeszéltük már max dereng valami.
A lakásban küzdök minden nap, de sose volt és sose lesz rend. Ha valami eszembe jut bármit félbehagyok, hogy alaposan utánanézzek. Elsősorban a kulcsokkal van gondom. Sose tudom merre van, mikor egész kicsi volt a lányom rendszeresen ott állt az ajtóban még overálban is míg "anya" a kulcsot kereste, hogy indulhassunk.
A munkahelyemen már hozzám szoktak, rám szólnak...hogy "írd fel" bárhogy bizonygatom, hogy nem felejtem el. (Aztán elfelejtem hová írtam fel). Szeretik viszont az alaposságomat, a bizonyítási vágyat bennem (vagyis a megfelelési kényszert).
Nem sejtettem, hogy ezt diagnosztizálják??? Hol? Jó lenne édesanyámék kezébe nyomni, akik örök elégedetlenek velem és 38 évesen is úgy kezelnek, mint egy kisgyereket, mert nem hiszik el, hogy tényleg nem emlékszem arra amit mondtak, hiszen éppen a lakásfestésen, gyerek nyári szünetén gondolkodom.

Ehhez kapcsolódik, hogy kislányom autista...amit sokáig elhittem, hiszen szakemberek mondták de most lett iskolás és a tanárnénik megingattak. Sose voltak klasszikus autista tünetei. Időben beszélt, értelmes, átlagos IQ-val. Figyelemzavara van az biztos, ragaszkodik az elképzeléseihez, makacs. Ami érdekli abban 120%-os, ami nem abban kb. 10%-ig vesz részt.
Tudnátok esetleg segíteni abban, hogy hol kaphatok én diagnózist illetve a kislányomat kihez vigyem, hogy akár megerősítse akár cáfolja, hogy autista.
Előre is köszönöm :)
Zsuzsa

ADHDiva 2017.05.25. 13:16:33

@schneiderke: Szia Zsuzsa, orulok, hogy talaltal magadnak olvasnivalot es koszonom a visszajelzesedet is.
Igen, felnottkent is diagnosztizalnak, en is joval harminc felett voltam, amikor kiderult. De a szuleimnek (meg) nem mondtam el.
Gyermekekkel kapcsolatban nem vagyok annyira kepben. Ha jol tudom, korzetesitve van a gyermekpszichiatria is, mint a legtobb szakrendeles, tehat a helyi "sztk"-ban tudsz erdeklodni. Azonban a legtobb esetben iszonyat hosszu a varolista, arra fel kel keszulni. A maganrendelok kozul a Vadaskertet es a Svabhegyi gyogyintezetet lehet erdemes megneznetek (vadaskert.hu ill. svabhegy.eu/gyermekpszichiatria/). Mindket intezmenyt ismerem egy kicsit, de egyiket sem az ADHD miatt.

oliv0804 2017.05.27. 08:16:26

@schneiderke: a dolog egyszerű, a Nevelési Tanácsadó hatáskörébe tartozik. Elmész oda és elmondod a panaszodat, összeszedetten, vagy ami a legjobb lenne, hogy az iskola kéri a nevtant, ír egy papírt, hogy mi a gond. ADHD-s gyereknél többnyire a figyelemzavar, mozgáskényszer, beszédkényszer és hirtelen kitörő agresszivitás nyomásra vagy szélsőséges helyzetben, ami gyanakvásra adhat okot. Ezt a papírt kommentálod és megy a nevtanba. Én azt írtam oda, hogy az iskolában tapasztalt dolgok otthon nem fordultak elő.
Behívnak a nevtanba, nálunk ez 3 vizsgálat plusz egy vizsgálat volt még és közölték, hogy nem kell SNI kód, tanulási zavaros lesz. Én meg mondtam, hogy de kell az SNI-kód, erre továbbküldtek a gyerekpszichiátriára. Ott kapott a gyerek diagnózist, de mivel a nevtan részletes jegyzőkönyveket (4-et) küldött a vizsgálatokról, itt már csak hosszas elbeszélgetés volt, gyerek közben persze játszott és nyüzsgött. A pszichiátriai szakvéleménnyel lehet menni a Szakértői Bizottsághoz, ezt a nevtan intézi, csak elviszed a nevtanba a diagnózist és küldik az időontot, mikor mehetsz az SNI-kódért, ami megbélyegzés egyrészt, de kap fejlesztést a gyerek, 50% kedvezményt az ebédnél és ingyen tankönyvet. Ha SNI, kettőnek (háromnak) számít és pénzt kap utána az iskola, de a lényeg, hogy fejlesztik! a suliban. Kontrollra járni kell majd időnként.

ADHDiva 2017.05.27. 19:01:42

@oliv0804: ez egyszerre dühítő és elkeserítő, mármint hogy ennyire bonyolult ez az egész. Felnőttként azért valamivel könnyebb.